Tudnivalók az élődonációról

A megfelelő tájékozottság segít abban, hogy megismerd és megértsd az adományozás folyamatának minden részletét, beleértve a kockázatokat és az előnyöket is. A transzplantációra váró páciensnek meg kell ismernie a rendelkezésére álló alternatív eljárásokat és kezelési módokat, mint például a dialízist vagy az elhunyt donorból történő átültetést is. A hozzájárulásnak a szervadományozáshoz teljes mértékben önkéntes alapon kell működnie. Soha nem gyakorolhatnak rád nyomást és kényszeríthetnek arra, hogy donor legyél. Bármikor késleltetheted vagy megállíthatod az adományozás folyamatát. Döntésed okát bizalmasan kezelik.

Mielőtt meghozod a végső döntést, beszélj olyanokkal is, akik már felajánlották valamilyen szervüket. Vedd fel a kapcsolatot a transzplantációs központtal, és tudj meg mindent arról, mit jelent élődonornak lenni. Gondold át, hogy ez hogyan befolyásolhatja testi és mentális egészségedet, családi életed, pénzügyi lehetőségeidet, valamint a jelenlegi és jövőbeli egészségi állapotodat. Mindent beszélj át részletesen családtagjaiddal, szeretteiddel és közeli barátaiddal.

Az élődonáció megmentheti a szervátültetésre váró életét. Az élődonációt egészen különlegessé teszi az élmény, hogy valakinek ily módon segítesz. Nagyon sok donor számolt be arról, hogy mennyire felemelő érzés jobbá tenni, gyakran megmenteni saját szervével egy másik ember életét. A szervátültetés nagymértékben javíthatja a betegek egészségét és életminőségét, lehetővé teszi számukra, hogy visszatérjenek megszokott tevékenységükhöz és életvitelükhöz. Több időt tölthetnek a családjukkal és a barátokkal, fizikai tevékenységet is végezhetnek, folytathatják kedvenc tevékenységeiket.

Az élődonáció-műtétet a donor és a recipiens (a szervet fogadó) számára egyaránt megfelelő időpontra lehet tervezni. Az élődonorok és a transzplantációra várók között minél jobban egyeznek a genetikai faktorok, annál kisebb a szerv kilökődésének a kockázata. Ráadásul az élő donorból származó vesék általában azonnal elkezdenek működni.

Számos veseátültetést napjainkban már laparoszkópos eljárással végeznek, amely kevésbé invazív beavatkozás, mint más műtétek. Mivel a kisebb bemetszés jóval gyorsabb gyógyulással jár, minimalizálható a donor teljes felépülési ideje.
Az élődonáció csökkenti a nemzeti transzplantációs várólistákat is.

• Életminőség: a szervátültetés jelentősen javíthatja a betegek egészségét és életminőségét, lehetővé teszi számukra, hogy visszatérjenek a megszokott tevékenységükhöz és életvitelükhöz. Több időt tölthetnek a családjukkal és a barátokkal, fizikai tevékenységet is végezhetnek, folytathatják kedvenc tevékenységeiket.
• Megnövekedett élettartam: a veseátültetés nagymértékben növeli a betegek élettartamát. Körülbelül 10 évvel hosszabbítja meg az életüket, és életminőségük is jelentősen javul. Bár a dialízis egyértelműen életmentő kezelés, nem képes pótolni az emberi vesét. A transzplantációt követően a szervátültetetteknek nincs szükségük heti dialíziskezelésre, és nem kell megbirkózniuk a dialízis mellékhatásaival, mint például hányinger, hányás, alacsony vérnyomás, izomgörcsök és viszkető bőr.
• Rövidebb várakozási idő: az átültetéshez rendelkezésre álló szervek hiánya miatt a nemzeti transzplantációs listán szereplő betegek gyakran hosszú várakozási időt követően (néha több év) kaphatnak szervet elhunyt donortól. Azok a betegek, akiknek megfelelő élődonort találnak, lekerülnek a várólistáról.
• Jobb eredmények: az élődonoroktól átültetett szervek jóval hosszabb élettartamúak, mint az elhunyt donorokból átültetettek. Az élődonorok és a recipiensek közötti genetikai egyezések csökkenthetik a beültetett szerv kilökődésének kockázatát is.
• A vese és a máj szinte azonnal működik: az élődonorból átültetett vese vagy máj általában azonnal működik. Ritkán előfordulhat, hogy az elhunyt donorokból származó vesék nem működnek azonnal, és a betegnek dialízist kell kapnia, amíg az átültetett vesék működésbe lépnek.
• Tervezhetőség: a donor és a recipiens a műtét időpontját olyan időpontra tervezhetik, amely mindkettőjüknek egyaránt megfelel. Az élődonoros veseátültetés akkorra ütemezhető, amikor a recipiensnek a lehető legjobb az egészségi állapota.

• Pozitív érzelmi tapasztalatok: az élődonáció megmentheti a donorszervre váró életét. Az élődonációt egészen különlegessé teszi az élmény, hogy valakinek ily módon segíthetsz. Számos donor számolt be arról, mennyire felemelő érzés volt más ember életét jobbá tennie.
• Több idő a szeretett személlyel: a szervadományozás lehetővé teszi, hogy több és minőségibb időt tölthess azzal, akit szeretsz.

• A rugalmas időkeret: a donor és a recipiens a műtét időpontját egy mindkettőjüknek egyaránt megfelelő időpontra tervezhetik.
• A transzplantált lekerül a transzplantációs várólistáról: az elődonációval a páciens lekerül a transzplantációs várólistáról, amelyen jelenleg több mint 1400 ember vár szervre. Akiknek nem találnak élődonort, azok nagyobb eséllyel kapnak szervet elhunyt donorból.
• A közvetlen tapasztalat: a transzplantáció pozitív hatása annyira egyértelmű, hogy a recipiensek észrevehetően egészségesebbeknek tűnnek már közvetlenül a műtét után.

Az élődonáció rövid távú kockázatát az altatás és a hosszú műtéti idő jelenti. Komplikáció lehet a fájdalom, a fertőzés, a vérvesztés, a trombózis, illetve az altatáskor használt érzéstelenítőkre adott esetleges allergiás reakciók.

A vesedonáció hosszú távú rizikója lehet a magas vérnyomás, a csökkent vesefunkció, a műtéti területen kialakult sérv, de akár a beültetett szerv működési problémája is, amely miatt szükség lehet dialízisre vagy akár transzplantációra.

Minden szervadományozási műtétnél előfordulhatnak más egészségügyi kockázatok, mivel korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a hosszú távú szövődményekről, és a donorok tapasztalatai is eltérőek a műtétről és a felépülésükről.

A gyógyulási folyamat idején, valamint a szervadományozást követő években is előfordulhatnak negatív pszichés tünetek. Elképzelhető, hogy az adományozott szerv nem működik megfelelően a recipiensben. Lehetséges, hogy a műtét miatt akár a donornak, akár a recipiensnek egészségi problémái lehetnek. A hegesedés vagy a donáció miatti egyéb körülmények testképzavart okozhatnak úgy, hogy a szorongás vagy a depresszió jeleit is tapasztalhatod. Az ilyen tünetek kezelése hosszadalmas, költséges, sőt a kockázatokkal és mellékhatásokkal járó gyógyszerek tartós alkalmazását is jelentheti. Mindig érdeklődj a transzplantációs központban, légy naprakész az élődonáció esetleges kockázatairól.

Mint minden más műtétnek, az élődonációnak is megvannak a rövid és hosszú távú kockázatai. A műtét szövődményeként jelentkezhet fájdalom, fertőzés, vérveszteség, vérrögök, illetve az altatáskor használt érzéstelenítőkre adott esetleges allergiás reakciók. Ahogy növekszik a transzplantációk száma és folyamatosan fejlődik a műtét technikája, úgy csökkennek az élődonáció kockázatai.

Az élődonáció kockázatairól az orvostudománynak még nem lehetnek évtizedekre visszanyúló tapasztalatai, de jelenleg már zajlanak olyan kutatások, amelyek az ilyen típusú adatokat is összegyűjtik. A rendelkezésre álló korlátozott információk alapján az élődonáció általános rizikója alacsonynak mondható. A donoroktól és a szerv típusától függően a kockázatok is eltérőek.

A vesedonoroknál mindössze 1%-kal növekszik a donor veseelégtelenségének kockázata. A teljes lakosságot tekintve a veseelégtelenség kockázata 3%, és 10 000 elvégzett műtétnél mindössze hárman vesztik életüket. A szervadományozás nem csökkenti a várható élettartamot, és nem gátolja a donort a megszokott egészséges életvitele folytatásában. A vesedonáció hosszú távú kockázata lehet a magas vérnyomás, a csökkent vesefunkció, a műtéti területen kialakult sérv vagy a beültetett szerv működési problémája, amely miatt esetleg szükség lehet dialízisre vagy akár transzplantációra.

A májtranszplantáció mind a donor, mind a recipiens számára nagyobb kockázatot jelent, mint a veseátültetés. A májdonáció lehetséges kockázatai közé tartoznak a sebfertőzések, a sérv, a hasi vérzés, az epeszivárgás, a bélproblémák, amelyek további kezeléseket vagy műtétet igényelnek.

Teljesen természetes, hogy a potenciális donorok aggodalmat vagy félelmet éreznek. Élő donorként olyan műtétet vállalsz, amelynek – mint minden más beavatkozásnak – vannak kockázatai, ugyanakkor nincs közvetlen előnye számodra. A transzplantációs csapat éppen ezért megtesz minden tőle telhetőt, hogy ne tegyen ki téged semmilyen fölösleges kockázatnak. Ez azt is jelenti, hogy az értékelési folyamat hosszú és olykor meglehetősen nehéz is, pontosan emiatt bármikor pszichológushoz fordulhatsz, ha

• meggondolod magad, mert rájössz, hogy az élődonáció számodra nem járható út, vagy a műtét túlzott terhet jelent neked. A transzplantációs csapat pontosan tudja, hogy a potenciális donorok számára ez különösen nehéz helyzet. Mindent megtesznek, hogy úgy támogassanak a folyamatban, hogy ha meggondolod magad, az a lehető legkisebb hatással legyen a kapcsolataidra vagy a családodra;
• csalódott vagy az értékelési folyamat miatt, tehernek érzed a várakozást vagy egyéb aggályaid támadnak;
• aggódsz a műtét miatt, vagy félsz attól, hogy a műtét után egy vesével kell élned;
• elutasítják a szervfelajánlásodat, mert a transzplantációs csapat aggódik az alkalmasságod vagy az egészségügyi kockázatok miatt. Ez nagyon kiábrándító lehet potenciális donorként számodra. Különösen akkor, ha mindez a számos vizsgálatot és értékelést követően történik, és már arra számítottál, hogy elvégzik a műtétet.

A pszichológus folyamatosan támogatni fog, mivel a felépülés idején is számos kérdés felmerülhet benned és a családtagokban, mint például

• a donor számára szokatlan, hogy ő a „beteg”. Ez különösen nehéz lehet azért is, mert a recipiens a műtét után gyakran gyorsabban gyógyul, mint a donor;
• a donorban a műtét után veszteségérzet vagy szomorúság alakulhat ki. Ez természetes, részben az altatáskor használt gyógyszerek miatt, de a műtét utáni fizikai kimerültség is okozhatja, és ezt erősítheti a kórházi ellátásból adódó kiszolgáltatottságérzés.
• Az élődonor attól is tarthat, hogy az adományozott vesét a recipiens teste kilöki. Ha a vese kilökődik, a donor hatalmas csalódást és kétségbeesést érezhet, emiatt gyakran lelki támogatásra van szükségük.

Az élő donorok természetesen pozitív tapasztalatokat is szerezhetnek a szervadományozás révén, például

• hogy házastársa vagy gyermeke már nem szorul folyamatos dialízisre: a recipiens intenzívebben bekapcsolódhat a családi életbe.
• az a felemelő érzés, hogy a donor tudja: veséje adományozása pozitív változást hozott valaki életébe, és a műtét miatt valószínűleg közelebb érzi magát a recipienshez.